Desetrnaja berkenye-naspolya hibrid (Sorbaronia) egy igazi botanikai különlegesség, és a nemesítője nem más, mint a híres orosz nemesítő, Ivan Vlagyimirovics Micsurin. A „Desertnaja” egy úgynevezett intergenetikus, azaz nemzetségek közötti hibrid. A genetikai képlete rendkívül izgalmas: a „Likjornaja” berkenye (ami maga is egy hibrid: madárberkenye × fekete berkenye) és a naspolya (Mespilus germanica) keresztezéséből született. Ezért is írtam a címben, hogy a berkenye, ami félig naspolya.

Ez a háromszoros vérvonal határozza meg a tulajdonságait:

A „Desertnaja” nem nő az égig, ami nagy előny a mai, kisebb kertekben. Inkább bokros növekedésű, vagy alacsony törzsű fának nevelhető, nálam a kifejlett magassága 1,5–2,5 méter körül alakul. A levelei is árulkodóak: kicsit emlékeztetnek a berkenyére, de nem annyira szeldeltek, inkább karéjosak, és bőrszerűbb tapintásúak – ebben a naspolya öröksége köszön vissza. Ősszel pedig igazi díszítőértéket ad: a lombozat gyönyörű vöröses-narancsos árnyalatba fordul. Május végén, június elején hozza fehér, sátorozó bugavirágzatát. Öntermékeny, tehát nem kell mellé másik fajtát ültetni ahhoz, hogy teremjen, de a tapasztalataim szerint más berkenyék közelsége jót tesz a kötődésnek.

A fajta neve nem véletlen: a „Desertnaja” a desszert szóból ered. Ellentétben a vadon termő berkenyékkel, ez nyersen is kifejezetten finom. A termések sötétvörösek, mély rubinszínűek, alakjukban a naspolyára hajaznak, de annál jóval kisebbek (kb. cseresznye méretűek). Az íze: Édes, enyhén savanykás, nagyon kellemes, fűszeres aroma. Nincs benne az a fanyarság, ami összehúzná a szánkat. Érési idő: Ez egy „nyári naspolya”! Már augusztusban érik, jóval a fagyok előtt. Fontos tudni, hogy a naspolya-gének miatt a húsa hajlamos a kásásodásra, ha túlérik, ezért érdemes időben szüretelni. Felhasználást tekintve a legjobb frissen, közvetlenül a fáról csemegézve. De ha bő a termés, készíthetünk belőle különleges, sötét színű lekvárt, dzsemet vagy kompótot. Mivel a festőlevű, kiválóan alkalmas gyümölcsborok vagy likőrök színezésére és ízesítésére is.

A „Desertnaja” egyik szülője a naspolya, és ez a talajigényében is megmutatkozik. Nem kifejezetten válogatós, a kissé meszesebb vagy kötöttebb talajokon is szépen fejlődik. Amit viszont nem szeret, az a pangó víz, mert a gyökerei levegőigényesek. Ebből is látszik, hogy bár elvan a kötöttebb talajokon is, jobban szereti a laza szerkezetű, tápanyagokban dús közeget. Ami még nagyon fontos, hogy igen fényigényes növény, ezért ültessük teljes napfénybe. Árnyékban, félárnyékban is megél, de ott a gyümölcsök nem lesznek olyan édesek, és a jellegzetes rubinvörös szín is halványabb marad.

Bár nem feltétlen vízigényes növény, mivel a nyár legmelegebb napjaiban érnek gyümölcsei, meghálálja, ha ilyenkor kap egy kis odafigyelést öntözés tekintetében. Ha a július-augusztus nagyon száraz, és nem kap vizet, a „naspolya-gének” miatt a gyümölcsök hajlamosak idő előtt kásásodni, vagy rosszabb esetben még érés előtt lepotyogni. Ettől eltekintve kiválóan alkalmas a megváltozott hazai klímára. Ha nem szeretnénk sokat öntözni, akkor a lombkorona alatti részt érdemes lehet vastagon mulcsolni, hogy a talaj hűvös és nedves maradjon.

A „Desertnaja” egy igazi túlélő. Kártevői is betegségei nem igen vannak: a gombás betegségekkel szemben igen ellenálló, és azon kívül, hogy tavasszal a friss hajtásokat támadhatják a levéltetvek, különösebb kártevője nincsen. Ennek köszönhetően kimondottan alkalmas vegyszermentes kertekbe. Fagyokra egyáltalán nem érzékeny, hazánkban teljesen télálló. Összességében egy hálás, különleges és finom növényről van szó, amit bátran ajánlok kezdő kertészeknek is! További információk a növényről a Kreatív Kertész weboldalamon olvashatók.