Az ezüstcseresznye, vagy pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata), amit angol nyelvterületeken neveznek őszi olajbogyónak (autumn olive), vagy ezüstbogyónak (silverberry) is egy nagy lombhullató cserje ezüstös vagy aranybarna tüskés szárakkal. Keskenyen ovális, bőrszerű, hullámos szélű levelei hossza 5-10 cm, melyek fiatalon ezüstösek, majd később zöldre színeződnek. Az illatos, krémszínű vagy sárgás virágok kis fürtökben jelennek meg a levelek hónaljában időjárástól függően tavasz végén, vagy nyár elején. Ezt követi a kis gömb alakú ehető gyümölcsök bősége, amelyek kora ősszel pettyes pirosra érnek (bár léteznek sárga termésű fajták is, az alapszín a piros).

Fontos! Az ezüstcseresznye fajták általában gyengén öntermékenyülők, így a biztos terméséréshez legalább két különböző fajtát érdemes ültetni. Kisebb kertek esetében ez megoldható akár úgy is, hogy egy ütető gödörbe ültetünk két különböző fajtát, majd a kettő idővel egyetlen vegyes bokorrá nő össze.

Az ezüstcseresznye hazánkban teljesen télálló (-35 fokig bírja a fagyokat), így nem kell attól félnünk, hogy elfagy, és tavasszal már nem hajt ki. Ágrendszere gazdagon elágazó, a bokor végső mérete pedig általában nem haladja meg a négy méteres magasságot és az egy méteres szélességet. Bár nem igényel metszést, de jól tűri azt, így alkalmas lehet ehetőt termő sövénynek is. Szereti a sok napfényt, ezért mindenképpen olyan helyre ültessük, ahol ezt megkaphatja. Jól tolerálja a szárazságot, és nem viseli el a folyamatosan nedves, vizes helyeket, így adódik, hogy a legjobban a jó vízelvezetésű talajokon fejlődik. Gyökérzete nitrogénmegkötő, így szegényesebb, tápanyagokban gyérebb talajokon is kielégítően fejlődik. Komoly kártevői, kórokozói nem ismertek, ezért nem igényel különösebb növényvédelmet sem. Ennek köszönhetően jól beilleszthető biogazdálkodásba is.

Az érett gyümölcsök pépesek, lédúsak és édesek, 3–9 mm hosszúak, 5 mm átmérőjűek, átlagosan 137 milligramm súlyúak, vékony héja az egész gyümölcsöt borítja. Sok az A-, C- és E-vitamin a bogyókban, valamint magas az antioxidánstartalmuk (likopin), így fogyasztásuk egészséges, és javasolt. Frissen, szárítva vagy feldolgozva (piték, lekvárok vagy befőttek) fogyaszthatók.

Powsin fajta egyedi jelemzése a fajon belül: A Powsin egy lengyel származású, késői virágzású, de korai érésű fajta. Ennek a fajtának a legintenzívebb a virágillata. A K2 után ez a második legédesebb fajta.