Az amerikai tőzegáfonya a hangafélék (Ericaceae) családjába sorolt áfonya (Vaccinium) nemzetség egyik faja. Bogyótermését gyümölcsként, fűszerként, és gyógynövényként is fogyasztják. Származását tekintve Észak-Amerika keleti részén, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen honos, Magyarországon az 1990-es évekig ismeretlen volt, tehát ez nálunk egy viszonylag új növény. Kb. 10–15 cm magas törpecserje. Sárgán foltos rubinpiros gyümölcse a vörös áfonyánál nagyobb, gyümölcshúsa világosabb, és a bogyók belseje általában üreges. Az Early black amerikai tőzegáfonyáról további részletek a Kreatív kertész weboldalon olvashatók.

Az amerikai tőzegáfonya rózsaszín virágai június elején nyílnak, amelyekből gombölyű bogyók fejlődnek. A bogyók először zöldek, majd rózsaszínes pirosak, míg végül az októberi érésükre sötétvörösre (már-már majdnem feketére) színeződnek. Az amerikai tőzegáfonya az erősen savas (pH 3,5-4,5) talajokat kedveli, ezárt hazánk legnagyobb részén edényben, vagy megfelelően savanyú talajjal feltöltött ágyásban a legkönnyebb nevelni. A talaj legyen laza, humuszos, tőzeges talaj, és a felszínét mulcsoljuk, hogy a lehető legtöbb vizet megtartsuk. Szereti a sok napfényt, ezért tehetjük akár közvetlenül a napra is, de ugyanakkor gondoskodni kell róla, hogy talaja mindig nedves legyen, de ne tocsogjon, mert a pangó vizet annyira nem szereti. Öntözéshez használjunk esővizet, vagy lágy vizet, mert a csapvíz lugosítja a talaját. Lassan növekvő, elterülő habitusú növény, amely kiváló talajtakarója lehet az ágyásoknak. Hosszú, akár másfél méteres hajtásokat is növeszthet, ha jól érzi magát. Nálunk a kertben függő cserepekben vannak, így szabadon tud növekedni a hajtása, és minden oldalról éri a nap. Tavasszal a túl hosszú hajtásokat visszavághatjuk a felére, így ösztönözhetjük a növekedésre. Ha ágyásba ültetjük, a minimális ültetési távolság 30 cm legyen, de az 50 cm sem sok. A tőzegáfonya igen ellenálló a kártevőknek és betegségeknek, így vegyszermentes termesztésre is alkalmas.

Az amerikai tőzegáfonya íze frissen fogyasztva kissé kesernyés, amiért nem mindenki szereti, de feldolgozva (aszalva, fagyasztva, főzve) a kesernyés íze szelidül valamelyest. Húsa roppanó, íze enyhén fanyar. Friss gyümölcsként torták, sütemények díszítésére használatos, továbbá illik a joghurtokhoz, desszertekhez, és turmix italokhoz is – az Amerikai Egyesült Államokban hálaadás napján az ünnepi étrend jóformán kötelező része. Európában az ezredfordulón vált divatossá; főként Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában népszerű. Fagyasztva nagyjából egy évig tartható el. A termés többségéből ivólét, sűrítményt, aszalványt, vagy gyümölcsteát készítenek. Szárítva a mazsolához hasonlóan használható. Gyógynövény. Szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére, és antibakteriális hatása miatt a gyulladáshoz vezető bakteriális fertőzések megelőzésére, kezelésére használatos. Sok benne az antioxidáns (antocianidinek, tanninok), ezért az immunrendszert is erősíti. Húgyúti fertőzések, illetve gyulladások kezelésére kiválóan alkalmas. Étvágygerjesztőnek is ajánlják.

Érdekesség: 'Early Black' vagy 'Early Richard'? A két fajta között a legnagyobb hasonlóság – és egyben közös előnyük a késői fajtákhoz képest – a koraiság: mindkettő biztonsággal beérik szeptemberben, még az őszi fagyok előtt, bogyóik pedig jellemzően mély sötétvörösre, szinte feketére színeződnek. A különbség köztük árnyalatnyi: míg az 'Early Black' a termesztés „nagy öregje”, amely híres a gombás betegségekkel szembeni ellenállóságáról és arról, hogy bogyói frissen is kiválóan tárolhatók, addig az 'Early Richard' hasonlóan megbízható, de gyakran valamivel erőteljesebb növekedési erélyt mutat, és bogyói azonos körülmények között kissé nagyobbra hízhatnak. Kerti tartásra mindkettő kiváló választás a biztos termés miatt. További információk a Kretív kertész weboldalon olvashatók az amerikai tőzegáfonyáról.