Nevét felfedezője, John George Jack dendrológus után kapta. Megjelenés és díszérték: a fanyarkaberkenye 2–3 méter magasra növő, sűrű ágrendszerű, feltörekvő habitusú cserje. Megjelenésében izgalmasan keverednek a szülők vonásai: levelei jellemzően egyszerűek és fogazottak, de a berkenye örökségeként a levélalapnál gyakran mély bevágások vagy különálló kis levélkék láthatók. Tavasz végén nyíló virágzata a fanyarkák fürtje és a berkenyék sátorvirágzata közötti átmenetet képezi; rövid bugákba tömörülő fehér virágai gazdagon díszítik a bokrot.

Ízletes és egészséges termés: augusztusban érő, sötétpiros, hamvas-kék viaszréteggel bevont bogyói kiváló ízűek. A mézalmácska szülőnek köszönhetően a termés édes és zamatos, teljesen hiányzik belőle a berkenyékre jellemző fanyarság. Nyersen is kitűnő csemege, de a madarak is kedvelik, így érdemes időben betakarítani.

Igények és ellenállóság: rendkívül szívós, nagy vitalitású növény, amely a hazai kertekben is jól érzi magát.

Kiválóan alkalmas szoliter növénynek, de természetes hatású, ehető termést adó sövénynek is tökéletes választás. Ritkasága és megbízhatósága miatt minden gyűjtő kertjében helyet érdemel.